Tóth Árpád Lélektől Lélekig Elemzés
- Érettségi magyarból... | reposzt.hu
- Vers a hétre – Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Cultura.hu
- Okostankönyv
- Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
- Tóth Árpád - Lélektől lélekig by Bernadett Cappy Negyela
Minden esetre, talán nekünk már még több lehetőségünk lesz ezt másoknak is megvallani, az élet iskolájában...
Érettségi magyarból... | reposzt.hu
Állok az ablak mellett éjszaka, - U U - - - - - U U S a mérhetetlen messzeségen át U - U - - - U - U - Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd U - U - U - U - U - Távol csillag remegő sugarát. - - - - U U - U U - Billió mérföldekről jött e fény, - U- - - - - - U - Jött a jeges, fekete és kopár - U U - U U U - U - Terek sötétjén lankadatlanul, U - U - - - U - U - S ki tudja, mennyi ezredéve már. U - U - U - U - U - Egy égi üzenet, mely végre most U - U U U - - - U - Hozzám talált, s szememben célhoz ért, - - U - U - - - U - S boldogan hal meg, amíg rácsukom - U - - U U - - U - Fáradt pillám koporsófödelét. - - - - U - - U U - Tanultam én, hogy általszűrve a U - U - U - - - U U Tudósok finom kristályműszerén, U - - U - - - - U - Bús földünkkel s bús testemmel rokon - - - - - - - - U U Elemekről ád hírt az égi fény. U U - - - - U - U - Magamba zárom, véremmé iszom, U - U - - - - - U U És csöndben és tűnődve figyelem, - - U - - - U U U - Mily ős bút zokog a vérnek a fény, U - - U U U - U U - Földnek az ég, elemnek az elem?
Vers a hétre – Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Cultura.hu
Magukat szegény árváknak látja, akiknek másuk sincs, csak az álmodozás, és a szerelmük. "Rí" – fájdalmat idéző hang, a vers halálvággyal fejeződik be: most, ebben a pillanatnyi boldogságban lenne jó meghalni, mert hátha holnapra elmúlik még ez is. Ez a vers nem pótolhatja a hiányokat, de legalább vigaszt nyújt. A Lélektől lélekig című versében visszatér a magány témájához, de nem lírai szemszögből (E/1) beszél róla, hanem a világra általánosan jellemző állapotként ír róla – az elidegenedésről, az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről. Egy éjszakai képpel indít, merengő állapotból – az első sor tárgyilagos. A csillagos eget nézegeti – reménytelen, ijesztő, hideg űr. A csillagfénynek is ugyanaz a sorsa, mint neki: meghal, elvész. A csillagok közti ijesztő távolságról ír, majd fokozással áttér az emberek közötti távolságra. A barátság és a szerelem egy ilyen hideg világban kivész. Ha nincsenek kapcsolatok az emberek között, akkor az érzelmek kivesznek. A Jó éjszakát című verse zárja a Lélektől lélekig című kötetet.
Okostankönyv
Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Műfaja elégia, hangulata borús, bús, lemondó, fájdalmas, bánatos, hangvétele közvetlen. Stílusa impresszionista. Témája a magány. Tóth Árpád egy kapcsolat nélküli világról és távol lévő emberekről fest képet. Egy tudományos igazságtól (színképelemzés: az égitestek ugyanolyan elemekből állnak, mint a Föld és a földi lények) jut el a csillagokkal való rokonság gondolatáig, s ahhoz a megállapításhoz, hogy a csillagok magányosak (" a térbe szétszórt milljom árvaság ").
- U U - U - U U U U Tán fáj a csillagoknak a magány, - - U - U - U U U - A térbe szétszórt milljom árvaság? U - U - - - U - U - S hogy össze nem találunk már soha U - U - U - - - U U A jégen, éjen s messziségen át? U - U - - - U - U - Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, - - - - - - - U U - Mint egymástól itt a földi szivek! - - - - - U - U U U A Sziriusz van tőlem távolabb U U U- - - - - U - Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? U U - - - - U - U U Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! - - U - - - - U U U Ó, jaj, az út lélektől lélekig! - U U - - - - - U - Küldözzük a szem csüggedt sugarát, - - U U - - - U U - S köztünk a roppant, jeges űr lakik! - - U - - U U - U U
Tóth Árpád: fájdalom és lemondás - Irodalom kidolgozott érettségi tétel | Érettségi.com
Ezt akár nagy általánosságban is érthetjük, annak viszont tényleg van valamiféle konkrétabb disszonáns mai áthallása, hogy "az élet egy összezsúfolt táncterem... ", miközben tudjuk, hogy megszüntettek minden tömeges, csoportos rendezvényt, üzletekben tatjuk a 2-3 méteres távolságot egymástól, s az idei magyar érettségi írásakor is max.
- Vers a hétre – Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Cultura.hu
- Irodalom - 11. osztály | Sulinet Tudásbázis
- Gasztroenterológia székesfehérvár szent györgy kórház ergy korhaz online időpont
- Tóth Árpád - Lélektől lélekig by Bernadett Cappy Negyela
Tóth Árpád - Lélektől lélekig by Bernadett Cappy Negyela
Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! (1923)
A vers az utolsó korszakából való, amikor a művészi fejlődésnek arra a pontjára jutott, amikor már a szavak játékos vagy stilizált, színes alkalmazása átadta helyét az egyszerűségnek. Egyfajta belső kijózanodáson ment keresztül a költő, ami miatt elhagyta a nyelvi cicomákat és versszerkesztése a realizmus irányába mozdult el. Az újdonság az, hogy Tóth Árpád a modern természettudomány elméleteit és kifejezéseit is felhasználja. A modern élet képzetei valósággal felszívódnak a versbe, a tudományos adatok átköltőiesednek. Lélektől lélekig Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény.